Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELTEREL tárgyas ige
  • 1. <Több állatot> egyik helyről más helyre, másfelé hajt. Elterelte a nyájat. || a. (irodalmi nyelvben) <Néptömeget, sereget> elűz. □ Az ősmagyar népet, ki tudja, hová terelte el [a mongol támadás]. (Jókai Mór) || b. Kitűzött irányától eltérít, elsodor vkit, vmit. A csónakot elterelte az ár a parttól. □ Az északnyugati szél elterelt bennünket valahova a Balti-tenger fölé. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) <Figyelmet, érdeklődést> más irányba terel, fordít. A gyereksírás elterelte a figyelmét. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személyt> eltérít, elvon vmely foglalkozástól, gondolattól, szándéktól. □ Oh ne nézz reám, Nehogy siralmas arcod eltereljen Ádáz müvemtől. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem volt otthon, hogy tanácsával elterelje barátját szándékától. (Mikszáth Kálmán)
  • elterelés; elterelget; elterelődik; elterelt; eltereltet.