ELTÉRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az eltér [1] igével kifejezett történés, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi eltér (vmitől).
- 1. Vmely iránytól való eltávolodás, más irányba való haladás. Átlagos, függőleges, hosszirányú, megengedett, valószínű eltérés; a megszabott iránytól való eltérés; a kijelölt úttól való eltérés; az eltérés mértéke; a mágnestű eltérése; az (út-)irány eltérése. || a. (átvitt értelemben) Vmely kitűzött irány(vonal)tól való eltávolodás, elkanyarodás. A céltól való eltérés; a párt irányvonalától való eltérés; eredeti szándékától való eltérés; az előadás tárgyától való eltérés. □ [Feleségem] nem engedett meg magának egy hajszálnyi eltérést sem a biztos irányból. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben) Nézet(ek)nek, magatartásnak, tett(ek)nek vmihez viszonyított megváltozása v. más módja. A magaviseletnek, a politikának, a szokásnak az eddigitől való eltérése. || a. (átvitt értelemben) Két dolognak, ill. az egyiknek a másikhoz viszonyított különböző volta; különbség. A megszokottól, a rendestől, a szabályostól, a szokásostól való eltérés; a két ország politikai rendszere, a két szám közti eltérés; a régi és az új divat eltérése; a nézeteknek, a vallomásoknak, a véleményeknek az eltérése: kis eltéréssel; azzal az eltéréssel, hogy
Nagy, mélyre ható eltérés mutatkozik v. van a két irány, módszer közt. Eltérések vannak a két szövegben. || b. (átvitt értelemben) Vminek meg nem felelés, vmivel való ellentmondás, vmely elvtől való elszakadás, eltávolodás. A becsülettől, az igazságtól, a meggyőződésétől, a rendelettől, a szabálytól, a tervtől, a törvénytől való eltérés.
- 3. (fizika) A lencsén (6) át látható, ill. a filmre v. lemezre vetülő kép vonalainak, formáinak a lencse fénytani sajátságai folytán nem egyformán éles, tiszta volta, rajza. → Kromatikus eltérés.
- Szóösszetétel(ek): nézeteltérés; véleményeltérés.
- eltéréses; eltérési.