Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELTALÁL ige
  • 1. tárgyatlan <Vmely kívánt helyre, rendsz. ismeretlen területen> az utat keresve és megtalálva eljut, megérkezik. Eltalálsz oda egyedül is. □ Eltalált könnyen a megyeházig. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. tárgyas Eltalál vmit, vkit: <lövedék, labda v. vmely ütésre használt eszköz, ill. lövés, ütés, dobás> gyors mozgása eredményeként vmely célba vett tárgyat, testet érint, vminek, vkinek nekimegy, meglöki, esetleg bele is fúródik. A labda eltalálta a gyereket. A lövés eltalálta a vadat. □ Néhány ágyúlövedék a falut is érte. Egy ilyen lövedék éppen az ő házát találta el. (Nagy Lajos) || a. (Vmivel) eltalál vmit, vkit: <személy> vmely ütésre, dobásra használt eszközt úgy hoz mozgásba, vmely fegyvert úgy használ, hogy az, ill. annak lövedéke beleütődik, esetleg belehatol vmibe, vkibe. Jól célzott, eltalálta a madarat. Botjával eltalálta az állat fejét. □ A tündöklő célt eltalálni könnyű. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A pap gerlére és mókusra is durrantott, de egyiket se találta el. (Gárdonyi Géza)
  • 3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Eltalálja az irányt, a helyes irányt: (esetleg több céltévesztés után) helyes irányban indul, v. lő, dob, üt, lök vmit, ill. helyes irányban kezd menni, haladni, lőni, dobni, ütni, lökni.
  • 4. tárgyas (átvitt értelemben) Eltalál vmit: a) elsőre v. sikertelen próbálkozás után váratlanul kitalálja vkinek a gondolatát, gyorsan v. váratlanul rájön vmire; eltalálja a gondolatait, a gyöngéjét vkinek; még a gondolatát is sietnek eltalálni: nagyon a kedvében járnak, kényeztetik, becézgetik; eltaláltad: igazad van; kitaláltad. □ Az őrültség eltalálja, mit az értelem, a józan ész nem birna … megoldani. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ki a király betegségét eltalálja, azt kap, amit szeme, szíve megkíván. (Mikszáth Kálmán); b) gyorsan v. váratlanul rájön vmire, ami a szokásnak, bizonyos normának megfelel, és így helyesen gondol, mond, tesz v. kezd alkalmazni vmit. Eltalálja a megfelelő hangot; eltalálja vkinek az ízlését; eltalálja a helyes utat.
  • 5. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit jól, a valóságnak megfelelően ábrázol v. alakít, utánoz. A festő eltalálta az arcát. A színész eltalálta ezt az alakot. □ A kedvesem arcképét el tudtam találni; de anyámét sohasem. (Jókai Mór)
  • Szólás(ok): ld. szarv.
  • eltalálás; eltalálhatatlan; eltalálható; eltaláló; eltalált.