ELSZENVED ige
1. tárgyas <Fájdalmat, bántalmat, kellemetlenséget, szenvedéssel járó dolgot> elvisel v. elviselni, kiállni kénytelen. Sok sérelmet szenved el. Ő is el fogja szenvedni ezeket a fájdalmakat. Sok csapást kellett neki elszenvednie. Elszenvedte első vereségét. Elszenvedett huszonöt botütést. Elszenvedi, hogy együtt lakik házsártos sógornőjével. □ Üdvözlöm Alit, | Kit bosszu hevít, Elszenvedem, öntse ki bár rám. (Czuczor Gergely) Amit sorsom rám mért, Elszenvedem a hazámért. (Arany János) || a. tárgyas (régies) <Bizonyos időt> rabságban tölt. □ A vármegyénél szenvedem el
azt a félesztendőt. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) Elszenved vkit: együtt van vkivel, akit nehéz elviselni. Nehéz elszenvedni az ilyen embert.
3. tárgyatlan Bizonyos ideig szenved. A rákbetegek elszenvednek évekig is.
elszenvedés; elszenvedett; elszenvedhetetlen; elszenvedhető; elszenvedő; elszenvedtet.