ELSZÓLÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Az a tény, hogy vki elszólja magát; vminek önkéntelen, véletlen kimondása, elárulása, kikottyantása. Nem tud vigyázni a nyelvére, gyakran megesik vele ilyen elszólás.
- 2. Vmit önkéntelenül, akaratlanul, véletlenül eláruló v. a hallgatóra nézve kellemetlen, illetlen szó, kifejezés, kijelentés, célzás. Szerencsétlen elszólásai sok kellemetlenséget okoznak neki. Elszólását kínosan igyekezett kimagyarázni.