ELMERENG tárgyatlan ige (
választékos)
Bizonyos ideig v. általában hosszasan mereng; elgondolkozik.
Elmereng a múlton. Órákon át elmereng a folyóparton. □ Elmerengek gondolkodva gyakran. (Petőfi Sándor) A fejedelem
hallgatagon merengett el az egymás után kigyulladó égi tüzekbe. (Móra Ferenc) || a. (Hosszas) merengésbe merül, (hosszan) merengeni kezd.
Meghallotta a dallamot, s elmerengett. □ És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, | elmerengtem, eltünődtem. (Tóth ÁrpádPoe-fordítás) Leül szépen a fotelba, maga elé tesz egy pár jó szivart,
egy üveg likőrt, elmereng. (Karinthy Frigyes)
- elmerengés; elmerengett; elmerengő.