EGZALTÁLT [ë] melléknév -an, -abb, (
régies írva: exaltált is)
- 1. (választékos, rosszalló) Túlzottan érzékeny idegzetű és érzelmi kitörésekre hajlamos, szenvedélyes természetű <személy>; szertelen. Egzaltált alak, nő.
- 2. (választékos, rosszalló) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Egzaltált külső, tekintet; egzaltáltan viselkedik. □ Az egész arc minden exaltált kinézése mellett sem kellemetlen. (Jókai Mór) Egzaltált természetéből meg tudtam érteni, hogy
ilyen nagy kérdések megoldásához menekült. (Kuncz Aladár)
- 3. (ritka, régies) Elragadtatott, átszellemült.
- egzaltáltság.