EGYÉN [ëgyén] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (filozófia) A többi embertől sajátosságai alapján különböző emberi lény. Az egyént öntudatának egysége és sajátossága jellemzi. □ A kor folyam, mely visz, vagy elmerít. | Uszója, nem vezére az egyén. (Madách Imre) A Karthausi alakjai
ködös typusok s nem egyének. (Péterfy Jenő) || a. Az egyes ember mint a közösség egyik tagja. Az egyének boldogulása a közjó feltétele. A tervet egyénekre bontják. □ Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (Madách Imre) Az út
messzi-messzi időkbe visz, a messzi-messzi jövőbe, ahol nincs többé faj, csak egyén. (Karinthy Frigyes)
- 2. (főként hivatalos) Ember, személy. Honvédegyén; polgári egyén. Pályázhatnak olyan egyének, akik
|| a. (rosszalló, gúnyos) Közelebbről nem ismert személy, aki iránt rendsz. kevés bizalom nyilvánul meg. Kétes egyén. Ki volt az az egyén?