ELFEHÉREDIK tárgyatlan ige, (
népies,
régies) elfejéredik
<Személy, arc, ajak> feltűnően elsápad.
Amikor meghallotta a rossz hírt, elfehéredett. □ A beteg hol hidegben, hol forróságban kezdett lenni; hol elsárgódott [= elsárgult], hol elfejéredett. (Mikes Kelemen) Szent isten, sikoltott fel Apolka, elfehéredve, maga az, Péter bácsi? (Mikszáth Kálmán) Rabló! sikoltott az ijedős Anna. Dehogy is szólt a főbíró, de elfehéredett ő is. (Krúdy Gyula)
- elfehéredés; elfehéredett; elfehéredő.