EBÉDLŐ [e] főnév -t, -je [e]
Főleg étkezésre haszn. s megfelelő bútorzattal berendezett szoba v. terem.
Az ebédlőben gyűlt össze a társaság. Az ebédlőben táncoltak. □ Zajjal betelék a tágas ebédlő. (Vörösmarty Mihály) A másik ház emeletjén szembe vélem egy ebédlő, | az ablakja tárva-nyitva. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): ebédlőasztal; ebédlőberendezés; ebédlőbútor; ebédlőszék; ebédlőszekrény; ebédlőszoba.
- ebédlői; ebédlős.