ELKEDVETLENEDIK [e-e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
<Személy> kedvét, munkakedvét veszti, kedvetlen lesz.
A rossz hír hallatára elkedvetlenedett. Az író a támadások hatására elkedvetlenedett.
- elkedvetlenedés; elkedvetlenedett; elkedvetlenedő.