ELAGYABUGYÁL [l-a] tárgyas ige (
bizalmas)
Alaposan, nagyon elver, elpáhol, eldönget.
Úgy elagyabugyálták, hogy ágynak esett. □ Az öreget bizony "jól elagyabugyálták", ami egyesekben ámulatot, másokban kárörömet keltett. (Kosztolányi Dezső)
- elagyabugyálás; elagyabugyáló; elagyabugyált.