ELÉLDEGÉL [l-é] tárgyatlan ige
Szerényen, túlzott igények nélkül vmiből, vmilyen módon megél.
Eléldegél kis örökségéből. □ Az ilyen vörös posztó drága, s egy vak koldus eléldegélne esztendeig az árán. (Vas Gereben) Majd eléldegélek egyik-másik atyámfia
nyakán. (Jókai Mór)
- eléldegélés; eléldegélő; eléldegélt.