Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
EBUGATTA [b-u] melléknév és főnév (népies, régies, ma tréfás)
I. melléknév (főleg személyragos főnév előtt) Haszontalan, mihaszna <személy>. □ Eb ugatta kapa kerülő deákja. (Vörösmarty Mihály) Ha csináltad [az adósságot], fizesd is ki Ebugatta himpellére! (Petőfi Sándor)
II. főnév ..tát, ..tája (ritka)
1. Ilyen személy. Te ebugatta, mit csináltál már megint?!
2. <Az ebugatta szóval való enyhe szitok.> Csak úgy röpködött a sok ebugatta.
III. (indulatszó-szerűen) Az ebugatta! v. (az) ebugattát!: <tréfás felháborodást, kedélyes méltatlankodást kifejező enyhe szitokszóként:> a mindenit, a nemjóját! □ Arra sincsen gondja, Mire van hát! | Ebugattát! (Petőfi Sándor) Nem kell ám a fegyvertől félni, az ebugatta, Nem harap az, csak elsül. (Mikszáth Kálmán)