Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DZSENTRI [ë v. e] főnév -t, -je [e] (régies írva: gentry is) (történettudomány)
  • 1. (csak egyes számban) <A magyarországi kapitalizmus korának társadalmában> kis- és középbirtokos v. birtokát elvesztett és hivatali pályákon elhelyezkedett nemesség, mely a munkás-, paraszt- és polgári osztályoktól elkülönülve kiváltságos helyzetet igyekezett biztosítani magának. Gőgös, lecsúszott, úrhatnám dzsentri. □ A dzsentrinek … sohase kellett a magyar irodalom. (Ambrus Zoltán) Károly … adja a búsuló dzsentrit … szidja a zsidókat, kik elúsztatták az ősi birtokot. (Ady Endre)
  • 2. (ritka) Ennek a rétegnek vmely tagja. Ki volt ez a dzsentri? A vármegye dzsentrijei; a dzsentrik kaszinója, modora, viselkedése.
  • 3. jelzői használat(ban) Társadalmi helyzeténél fogva ehhez a réteghez tartozó, ebből származó. Dzsentri család, lány. || a. jelzői használat(ban) E rétegre jellemző, szokásos, rá emlékeztető. Dzsentri allűrök, gőg, hányavetiség, uralom. □ A … szolgabíró … gentry modorával igyekszik verni a helybelieket. (Móricz Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): dzsentribirtok.
  • dzsentris.