Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSAPSZÉK
CSAPTATÓ
CSAPZOTT
CSARAB
CSÁRDA
CSÁRDÁS [1]
CSÁRDÁS [2]
CSARNAK
CSARNOK
CSARNOKTEMPLOM
CSÁS
CSÁSZÁR
CSÁSZÁRHÚS
CSÁSZÁRI
CSÁSZÁRKOR
CSÁSZÁRKÖRTE
CSÁSZÁRMADÁR
CSÁSZÁRMETSZÉS
CSÁSZÁRMORZSA
CSÁSZÁRNÉ

CSAPLÁR főnév -t, -ok, -ja (régies, népies) Az a férfi, aki a kocsmában, csárdában az italt méri; bormérő. □ "Kannát nekem, csaplár! pintet az öregnek! Mert nehéz a kanna: kezei remegnek." Megfogadta a szót a bormérő ember. (Arany János) || a. (régies, népies) A kocsma, csárda tulajdonosa. □ A csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak. (Petőfi Sándor)
  • csaplárkodik; csaplárság.