Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Népi elemekből alakított, gyors ritmusú magyar zene. A zenészek csárdást játszottak. Csárdást húztak a cigányok. □ Fokonkint a zene Szilaj csárdásba átmene. (Arany János)
2. Erre a zenére járt páros tánc. Gyors, lassú csárdás; → rezgő csárdás; → aprózza a csárdást. Reggelig csárdást táncoltak. □ Mari egy kicsit járatlan a csárdás fortélyaiban. (Mikszáth Kálmán) Bolond nagy csárdások frisse hajrázott. (Kaffka Margit)
3. (bizalmas, tréfás) Pofon, nyakleves. Jókora csárdást kent le neki. Leakaszt neki egy csárdást.
II. melléknév (népies) <Főleg állandósult szókapcsolatokban.>
1. Hetyke, betyárkodó, magát kellető <nő>. Csárdás galambom; csárdás menyecske: kackiás, kikapós m. □ Eressz be hát, csárdás kis angyalom, Mert megvesz a hideg. (népköltés) || a. (tájszó, régies, rosszalló) Laza erkölcsű <nő>.
2. Csárdás kalap: csinos, szemrevaló, jól álló pörge k., melyet betyárosan félrecsapva viselnek. □ Garibaldi csárdás kis kalapja, Nemzetiszín szalag lobog rajta. (népköltés) Mikor kész volt, akkor feltette a kis csárdás kalapját is. (Móricz Zsigmond)