Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami (vhova) csap. Az arcába csapó ág; a szemébe csapó füst. □ Ónos, csapó esőben ázom. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. (elavult) A megfont és szőtt gyapjút szűrposztóvá feldolgozó mesterember. □ Két erős zászlóalj volt maga az érdemes csizmadia- és szűrszabócéh. A csapók és tímárok képeztek egyet. (Jókai Mór)
2. Általában olyan eszköz, mellyel vmire rácsapnak. || a. (ritka) Ostorcsapó. □ Bezzeg jajgatna ám belé, míg el tudná venni az ostorom csapóját. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || b. (népies) A kasza nyelének a penge felőli végére erősített, meggörbített gally v. pálca, mely a kaszált gabonát v. füvet rendbe csapja; csapófa (4). A magas gabonához hosszú csapó kell. Szilfagallyból csinált jó csapót. || c. (népies, régies) Csapófa (1).