Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSAPADÉK főnév -ot, -a
  • 1. (légkörtan) A levegőben levő vízpára kiválásából származó, cseppfolyós v. szilárd állapotban a földre hulló víz: eső, harmat, dér, hó, jég. Őszi, tavaszi csapadék. További csapadék várható. Elvétve csapadék: a) helyenként cs. hull; b) (átvitt értelemben, tréfás) e. megtörténik, néha előfordul ilyesmi is. || a. (légkörtan) Ennek vmely meghatározott területre hullott, rendszeres megfigyelés alapján mért, bizonyos időre megállapított s mm-ekben kifejezett mennyisége. Az évi csapadék 450–500 mm. || b. (ritka) Nedvesség, víz. □ Csupa csapadék volt a haja. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (vegyi ipar) Vmely oldatból fizikai v. kémiai hatás folytán kivált szilárd anyag. A gipsz vizes oldatából, szesz hozzáadásával, a gipsz csapadék alakjában kiválik.
  • Szóösszetétel(ek): csapadékdús; csapadékhiány; csapadékképződés; csapadékmaximum; csapadékmennyiség; csapadéknem; csapadékvíz.
  • csapadékú.