CSÜGGETEG [e-e] melléknév -en, -ebb [ë, e] (
választékos)
Könnyen, hamar elcsüggedő, lelki erejében, elhatározásában gyorsan lankadó, csüggedésre hajlamos <személy, lelkialkat>. □ Hejh barátom,
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. (Vörösmarty Mihály) Hány rossz éven át Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát? (Tóth Árpád) || a. Ilyen személyre, lelkiállapotra valló, csüggedést mutató <külső v. megnyilatkozás>.
Csüggeteg hang, mélázás, tekintet. □ Mint egy alélt vándor, midőn fele utján Csüggeteg szemmel néz hátra, majd előre:
Hadd nézzek a multra, nézzek a jövőre. (Arany János)