CSITT-CSATT mondatszó (
hangutánzó szó)
1. <Fémek, kemény tárgyak többszöri összeütődésének hangját utánzó szóként.> □ Ez az igazi vívóállás
Csitt-csatt, s azzal szépen elválunk. (Lévay JózsefShakespeare-fordítás) || a. <A kövezeten, aszfalton v. köves úton ügető v. vágtató ló patkójának csattogó hangját utánzó szóként.> □ Aztán, csitt-csalt ment a négy táltos a kanyargós úton, mint a gondolat. (Kozma A.) || b. <Zárak kattanó, csattanó hangjának utánzására.> □ Csitt-csatt kettőt csattant a zár, és én be voltam csukva. (Kozma A.)
2. (
ritka) <Az arcra mért ütések hangjának utánzására.>
Csitt-csatt! csattogtak a jól irányzott pofonok.