CSUROMVÍZ melléknév (rendsz. állítmányként haszn.) (régies írva: csuromvíz is)
A víztől, esőtől, izzadságtól, könnyektől annyira nedves <személy v. tárgy>, hogy szinte csurog róla v. belőle a víz. Csuromvíz volt; csuromvíz a kabátja, kalapja, ruhája; csuromvíz lett. □ Az előre vágtató paripa csuromvízzé fecskelte [= fröcskölte]. (Jókai Mór) Reszketve nyomtam oda verejtéktől csuronvíz fejemet az ajtóhoz. (Bródy Sándor)