Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSUDA
CSÚF
CSÚFÍT
CSÚFNÉV
CSÚFOL
CSÚFOLKODIK
CSÚFOLÓDÁS
CSÚFOLÓDIK
CSÚFONDÁROS
CSÚFOS
CSÚFSÁG
CSÚFUL
CSÚFVERS
CSUHA [1]
CSUHA [2]
CSUHAJ
CSUHÁS
CSUHÉ
CSUK
CSUKA

CSEMBALÓ [ë] főnév -t, -ja (zene, történettudomány) <A XVI–XVIII. században haszn.,> a zongorához hasonló régi, billentyűs hangszer, melynek húrjait madártoll szárából készített pendítő szerkezettel szólaltatták meg. A csembaló a mai zongora őse. || a. Ennek hangja. Elbűvölte a csembaló. || b. E hangszeren való játék; csembalózás. Csembalóra: a cs. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenemű>.
  • csembalós; csembalózik.