CSERBENHAGY  [e-e] tárgyas ige, (
népies) cserbehagy
1. <Személy(eke)t, eszmét, ügyet> bajban, nehéz helyzetben elhagy, magára hagy. 
Cserbenhagyta barátját; cserbenhagyta a megejtett lányt; cserbenhagyta a szabadság zászlaját. □ Parlagok múzsája!  cserbe ne hagyj engem. (Arany János) Cserbenhagyta a vőlegénye szegényt. (Jókai Mór) Hűtlenség volna őt 
 most cserbenhagyni 
 (Krúdy Gyula) || a. 
Cserbenhagy vkit, vmit: elpártol tőle. 
Cserbenhagyja a szerencse. □ Én hát 
 Zeust cserbehagyva 
 itten maradok. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A kártyaasztalnál is cserbenhagyta 
 szerencséje. (Herczeg Ferenc)
- 2. (átvitt értelemben) Cserbenhagy vkit vmije: vkinek vmely képessége, tudása felmondja a szolgálatot. Cserbenhagyja az emlékezete, a tudománya. □ A bírót most cserben Hagyja minden tudománya. (Arany János)
- cserbenhagyás; cserbenhagyó; cserbenhagyott.