CSENG-BONG tárgyatlan ige csengett-bongott, csengjen-bongjon; csengeni-bongani (
hangutánzó)
- 1. <Rendsz. több harang, harang alakú csengő, ill. ütő óra> egyidejűleg magasan csengő és mélyebben zúgó hangon szól. Csengtek-bongtak a harangok. □ Az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon. (Arany János) || a. Vidám hangoktól, dallamtól, zenétől visszhangzik vmi. □ Muzsika szól, cseng-bong a levegő. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Vers, ill. rím> játékosan, ill. kirívóan összecsendül. □ Ami e rímek közt van, pusztán a rímek kedvéért került a szövegbe
De az egész cseng-bong, s ez a fő. (Ambrus Zoltán)
- csengés-bongás.