Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSÁP főnév -ot, -ja
  • 1. (állattan) <Az ízeltlábú állatok fején> érzékszervül használt, ízekre tagolt, páros nyúlvány. Ár alakú, fésűs, fogazott, fonálszerű, lemezes csáp; a bogarak, lepkék, rákok, rovarok, százlábúak csápja. A rovarok a csápjukkal szagolnak és tapintanak. □ A pók … nagy sürgés-forgásban van, mint a halász, aki cápát fogott. A Goliáth-rovar egy-egy kétségbeesett mozdulatot tesz csápjaival a kibonyolódásra. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (ritka, népies) A csiga (1) fején levő tapogató; szarv. Behúzza a csápjait: (ritka, átvitt értelemben is) ellenállásba ütközve óvatosan visszavonul; kinyújtja a csápjait (vki, vmi felé): (átvitt értelemben is) a) érdekeinek érvényesítése végett óvatosan tapogatódzik, tájékozódni próbál vkiről, vmiről; b) nem egészen tiszta eszközökkel is igyekszik megszerezni magának vkit, vmit. □ Fekete dús szemöldeit jártatta fölebb-alább, [= le-fel] mint a csiga a csápjait. (Tolnai Lajos)
  • csápos; csápú.