CSÖRTET [e] ige -tem, -ett, [e, ë] ..essen [e-ë] (
hangutánzó)
- 1. tárgyas Vmit úgy mozgat, ráz, hogy az csörög. Csörteti a kardját (átvitt értelemben is): fenyegető magatartást tanúsít; (régies) csörteti a bilincset, a láncot. □ Jöttek Egyszersmind a vér szolgái,
Súlyos kardjaikat csörtetvén a sima pallón. (Vörösmarty Mihály) A lágy szellő
egymáshoz csörteti [az ágakat]
mint halotti váz velőtlen csontjait. (Madách Imre) || a. tárgyatlan Úgy halad, jár, hogy vmi rajta v. a kezében csörög. Hetykén csörtetett kardjával az utcán. □ Az öreg
élénken csörtetett kardja végével. (Jókai Mór)
- 2. tárgyatlan (vadászat) <Nagyobb testű vad sűrű növényzetben, erdőben> zörögve sebesen utat tör, előrenyomul. □ Hallod-e, csörtet a vad, s a lövészt buzdítja lesében. (Arany János)
- 3. tárgyatlan <Személy rendsz. nehéz testével v. fegyverzetével> akadályon, tömegen keresztültör, ill. zajos mozgással gyorsan halad előre, v. utat tör magának. Előre csörtet a tömegben. Páncéljában az ellenség felé csörtetett. □ Csörtet amaz után rettenetes Toldi. (Arany János)
- 4. tárgyatlan (tréfás) Nagy garral, hévvel siet, lohol. Hova csörtetsz olyan nagy lihegve? □ Jancsika megint ott csörtetett az udvaron. Egy szökkenéssel a lépcsőn termett. (Gárdonyi Géza)
- 5. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Tülekedve, másokat nem kímélve érvényesülni akar; törtet. □ Csörtettek bátran a senkik. (Ady Endre)
- Igekötős igék: átcsörtet; becsörtet; elcsörtet; kicsörtet; végigcsörtet.
- csörtetés; csörtető.