CSÖRÖMPÖLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
A csörömpöl igével kifejezett cselekvés, ill. történés, folyamat, hangjelenség. A konyhából behallatszik a csörömpölés. A szekér a láncot nagy csörömpöléssel húzta maga után. □ Nagy csörömpöléssel felpattant a tolóablak. (Krúdy Gyula) Lesöpört az asztalról egy
üveget, mely pokoli csörömpöléssel összetört. (Kosztolányi Dezső) || a. Az a tény, hogy vki, vmi csörömpöl. Az edények, az evőeszközök, a szekér, a vaslemezek csörömpölése; a gyerekek csörömpölése. || b. (átvitt értelemben) □ Azért kelünk csak e rivalgó zajra, hogy Ne halljuk láncaink csörömpöléseit. (Petőfi Sándor)