CSŐDÜLET [e] főnév -et, -e [ë, e] (rosszalló)
Kíváncsi embereknek látványosság, baleset, botrány stb. alkalmával összeverődött tömege. Csődület volt a ház előtt. A szerencsétlenül járt autót egész csődület vette körül. Csődületet támaszt. A baleset valóságos csődületet idézett elő. □ Valami munkás esett le az állványról. Rögtön csődület támadt körülötte. (Babits Mihály)