CSÜGGEDTSÉG [csüggetség v. csüggeccség] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
A csüggedt melléknévvel kifejezett lelkiállapot; vkinek, vminek ilyen volta. Csüggedtség vesz rajta erőt, lesz rajta úrrá. Felrázták csüggedtségéből. □ Csüggedség nem látszik semmi vonásán. (Vörösmarty Mihály) Kiült rajta az élet minden csalódása
Az ezeréves, a tízezer éves jobbágy csüggedtsége volt ez. (Móricz Zsigmond)