CSÜGGEDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A csügged igével kifejezett lelki folyamat, ill. állapot; lankadás, kedv- v. reményvesztés.
Csüggedés nélkül; csüggedés fogta el; csüggedés száll meg vkit; csüggedés vesz rajta erőt. Csüggedést nem ismerve küzdött tovább. □ Erőt vesz rajtam A régi csüggedés. (Arany János) Hogy csüggedés ne érjen
, És a csatától meg ne fussatok:
egy kicsiny sugárt adok, Mely biztatand
s e sugár a remény. (Madách Imre) Dénes
ott állt még a faoszlop mellett lehajtott fővel, tehetetlen csüggedésben. (Kaffka Margit)