CSACSOG ige -tam, -ott, -jon (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan (kedveskedő) <Gyermek, fiatal leány v. nő, ritk. férfi> élénken, naiv, játszi könnyedséggel, csapongva, felszínesen, sokat beszél; locsog, fecseg. A kis gyermek kedvesen csacsogott. □ Úgy tudott csacsogni s csevegni, mint a kis kanárimadár. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Így mond vmit. A kis gyermek azt csacsogta, hogy
- 2. tárgyatlan <Kisebb madár> cs-szerű hangot hosszasan, élénken hallat, ismétel; így mintegy önmagában beszél(get). A kanári, a seregély sokat csacsog. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Patak> halkan csörgedez(ik). □ A patak
csörgött, csacsogott, és
ringatta, vitte az elszáradt faleveleket. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: belecsacsog; elcsacsog; kicsacsog; visszacsacsog.
- csacsogás; csacsogó.