CSŰR-CSAVAR tárgyas ige (mindkét tagot ragozzuk, gyak. tárgyas igealak tárgy nélkül)
- 1. <Mondókáját, mondanivalóját> élőszóval úgy alakítja, hogy eközben a lényeget óvatosan kerülgeti. Csűrte-csavarta a beszédet, a dolgot. Hiába csűröd-csavarod.
- 2. (ritka) Csűri-csavarja a szót: a szó jelentését önkényesen (meg)változtatja. □ Tagadom a költő azon szabadságát, hogy a szókat
tetszése szerint
csűrje-csavarja. (Arany János)
- Igekötős igék: elcsűr-csavar.
- csűrő-csavaró.