CSÁBUL tárgyatlan ige -t, -jon (
irodalmi nyelvben,
régies)
Hajlik a csábításra; vmely csábításnak enged, eltántorodik vkitől, vmitől. □ Boldizsár gróf ösztönzéséből csábultak-e e bűnös merényre? (Kemény Zsigmond) || a. (
bizalmas,
tréfás) <Látszólagos ellenállás után> enged az erkölcsi szempontból nem is igen kifogásolható v. a könnyen menthető csábításnak.
Ilyen meghívásra könnyen csábul az ember.
- Igekötős igék: átcsábul; becsábul; elcsábul; kicsábul; rácsábul; visszacsábul.
- csábulás; csábuló; csábult.