Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
CSODATEVŐ melléknév (ritka, irodalmi nyelvben) -n csodatévő
1. (vallásügy) Olyan <személy, tárgy, érzés, lelki tartalom>, aki, amely <a vallásos hit szerint> csodákat (1) tud v. szokott tenni, ill. előidézni. Csodatevő próféta; csodatevő ereklye, forrás; csodatevő erő, hit, varázsige. □ A szentképek megfosztatnak csodatevő erejüktől. (Jókai Mór) Van itt a füzesekben egy csodatévő Mária-kép, amely már nagyon sokban megsegítette a környék lakosságát. (Krúdy Gyula)
2. (túlzó) Rendkívüli, csodálatos, gyógyító, jótékony hatás előidézésére képes. Csodatevő fű, gyógyszer, napfény, orvos, szeretet. □ Márciusi Nap, nagy a te verésed, | Csodatevőn szép te megérkezésed. (Ady Endre)