CSIKLANDÓS melléknév -an, -abb, (
régies) csiklándós
- 1. A csiklandozásra érzékeny, arra izgalomba jövő, a csiklandozást nehezen tűrő. Csiklandós gyerek, hónalj, nyak, talp, tenyér. Nem vagyok csiklandós. □ Én oly csiklándós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 2. (ritka) Csiklandó érzést okozó. □ Hop! leszálltam, itt vagyok, Ej! beh csiklandós fü ez. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (átvitt értelemben) Kényes, nem várt fordulatokat, veszélyt is magában rejthető. Csiklandós dolog, helyzet, kérdés, probléma, téma. □ Csiklandós portéka a te barátságod. (Arany János) A város tanácsának valami csiklandós izenete volt a basához. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kisebb nemi izgalmat okozó, pajzán, sikamlós <beszéd, ritk. látvány, helyzet>. Csiklandós kifejezés, történet, vicc.
- csiklandósság.