CSOBOG tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
<Víz v. más folyadék folyás v. hullámzás közben> vmihez ütődve v. vmibe hullva folytonosan, több csobbanó hangot ad.
Csobog a patak, a csermely vize. □ Rejtelmesen csobog a kerti tó. (Juhász Gyula) A Duna vize feketén csillogott s halkan csobogott. (Nagy Lajos) || a.
Csobog vmi: vmely helyen v. tartályban a mozgásban levő folyadék ilyen hangot ad.
Csobog a szökőkút.
- Igekötős igék: előcsobog; felcsobog; visszacsobog.
- csobogás; csobogtat.