CSITÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. <Hangosan beszélő, kiabáló, síró személyt v. hangos szavú állatot> csendre int, elhallgattatni törekszik. Csitítja a gyermeket; csitítja a kutyákat. □ Ne sírj! csitította. (Kosztolányi Dezső) Az almáriomhoz szaladt selyemkendőt hozni, hogy letörölje az Erzsi könnyeit: csitította, mint megijedt gyereket, ha túl van már a bajon. (Babits Mihály)
2. <Mérgelődő, pörlekedő, veszekedő személyt, nyugtalankodó állatot> kérlelve nyugtat, csillapít. Az asszony csitította dühöngő urát. Csitították a lovakat. || a. (ritka) <Heves v. erős érzést, indulatot> az érzést, indulatot érző személy nyugtatásával tompít, hatását csökkenti. Hiába csitította az asszony féltékenységét.
Igekötős igék: elcsitít; lecsitít.
csitítás; csitító; csitított.