CSAPLÁR  főnév -t, -ok, -ja (
régies, 
népies)
Az a férfi, aki a kocsmában, csárdában az italt méri; bormérő. □ "Kannát nekem, csaplár! pintet az öregnek! Mert nehéz a kanna: kezei remegnek." Megfogadta a szót a bormérő ember. (Arany János) || a. (
régies, 
népies) A kocsma, csárda tulajdonosa. □ A csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak. (Petőfi Sándor)
- csaplárkodik; csaplárság.