CSODÁS melléknév -an, -abb, (
népies) csudás
- 1. Csodálatos (13). Csodás hatású; csodás mérkőzés, tünemény; csodás hangja van; csodás idő van; csodásan játszik. □ Kedélyed gyermek, szíved asszony és A lelked férfi, te csodás mesés Teremtmény. (Petőfi Sándor) Itt az ég a földet éri
Minden oly csodás, tündéri. (Vajda János) Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot. (Ady Endre) Örvény ez a szó | a mesékbe vitt, oda, ahol a jó | tündér lakott
s a csodás | királylány. (Szabó Lőrinc)
- 2. (irodalomtudomány) Csodás elem: <irodalmi mű cselekményében szerepet játszó> természetfölötti személy v. erő. Az eposzban gyakran alkalmazunk csodás elemeket.