CSISZÁR főnév -t, -ok, -ja
- 1. (történettudomány) Fegyver, főleg kard csiszolásával, élesítésével foglalkozó mesterember. □ Az végbeli jó vitéz katonák
az időt múlatják. | Ki szép füvön lévén bánik jó lovával, |
ki pedig vitéz fegyvert tisztíttat csiszárral. (Balassi Bálint) Menének utána A daliás nézők, ki pihenni, ki őrre [= őrségre], ki fegyvert Fenni csiszárokhoz, készülvén új viadalra. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (ritka) Lócsiszár, kupec. □ Kis lovaimban nagyon bízom. Debreceni csiszároktól vettem. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): lócsiszár.
- csiszárol; csiszáros; csiszárság.