CSÍPŐ [1] [í v. i] főnév -t, -je [e] v. (
tájszó) csípeje [í-e-e v. i-e-e] (rendsz. csak egyes számban)
- 1. (bonctan) <Az ember és némely emlős oldalán> a medencecsont által alkotott kiemelkedő rész (általában mindkettő, olykor csak az egyik). Csípőre teszi a kezét: <rendsz. hetyke, kihívó magatartás jeléül>; → leüti vkinek a csípőjét. □ E képen mindaz, ami a nőkben körülbelül hasonló csípők, keblek, vállak, combok élesen s világosan rajzolódik eléd. (Karinthy Frigyes) Csípője erős, fara duzzadó és amint jár, reng, a kunhalmi férfiak bizony megfordulnak utána. (Nagy Lajos) || a. <Nőknél> a comb felső, húsos része; far. Riszálja a csípőjét. □ Nagyon rossz volt a lába és a csípője, viszont asztalnál ülve kitűnően mutatott. (Hunyady Sándor) || b. <Női testen> ennek magasságában a törzs kerülete, ill. ennek a kerületnek centiméterekben kifejezett hossza. Mennyi a csípője?; csípőben 80 cm.
- 2. Csípőcsont. Eltörött a csípője.
- 3. A csípőcsontot és a combcsontot összekötő ízület. Kificamodott, kifordult a csípője.
- Szóösszetétel(ek): csípőfájás; csípőferdülés; csípőhajlítás; csípőizom; csípőízület; csípőmagasság; csípőméret; csípőzúzódás.
- csípőjű.