Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A csintalan (1, 2) melléknévvel kifejezett (emberi, főként gyermeki) tulajdonság; pajkosság. Csupa csintalanság ez a gyerek. Tele van csintalansággal. □ [Arcán] jókedv s csintalanság vala kifejezve. (Eötvös József) || a. Vkinek csintalan volta, természete, viselkedése. A gyerekek csintalansága idegesít.
2. (bizalmas) Csintalan (3) viselkedés, tett v. beszéd, dévajság, pajzánság; dévajkodás, pajzánkodás. Csintalanságon töri a fejét. Csintalanságokon jár az esze. □ Csintalanságokat beszélt el. De érdekesen és apróra tudta elmondani. (Gárdonyi Géza)
3. (régies, irodalmi nyelvben) (Féktelenségből, virtuskodásból eredő) súlyosan elítélendő, gonosz cselekedet. □ Még azon sem verem falba a fejemet, hogy a magyar legény csintalanságból imitt-amott egy tinót elbillent [= ellop]. (Arany János) Sok csintalanságot leltek rá [= bizonyítottak rá] a pandúrok, elvitték vallatni. (Móricz Zsigmond)