CSÍPŐSSÉG főnév -et, -e [ë-e] (csak egyes számban)
Általában a csípős melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság; vminek ilyen volta.
- 1. Csípős (2) íz. A bors, az ecet, a paprika, a sajt, a sóska, az újbor csípőssége. A paprika elvesztette csípősségét.
- 2. Vminek éles (3), metsző (3) volta. Az idő, a hideg csípőssége. A szél csípőssége alábbhagyott.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely megnyilatkozás csípős (4), bántó, gúnyos volta. A célzás, a megjegyzés, a tréfa csípőssége. || a. (átvitt értelemben, kissé régies) Enyhe, személyeskedő gúny(osság). Megjegyzéseiben mindig van vmi csípősség. □ A gúny, csípősség
egymást érték. (Vas Gereben) A szenátorok sem sajnáltak megereszteni egy kis csípősséget a sikertelen vállalkozás felett. (Mikszáth Kálmán)