CSIPOG ige -tam, -ott, -jon (
hangutánzó)
- 1. tárgyas <Kiscsirke, madárfióka> ismételten szaggatott, vékony, magas hangot hallat. □ Még a veréb sem árva fészkiben: Testvéri vannak,
Együtt csipognak ételért. (Vörösmarty Mihály) A picinyke sárga tollú csibék
csipogva bújnak a kotlósok szárnya alá. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Személy, főleg nő, gyerek> rendsz. vékony hangon jelentéktelen dologról hosszasan, az unalomig beszél. □ Ne csipogj a fülembe! rivallt rá
hirtelen fölugorva. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) Ilyen módon mond vmit. Nincs senki itthon csipogta élesen.
- csipogás; csipogó; csipogtat.