CSIPKÉZET [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. <Ruhán, női fehérneműn, ágyneműn> csipkével szegett v. díszített rész. □ Az éltesebb hölgyek rövid bársonysubákat viseltek
széleiken gazdag aranycsipkézettel. (Jókai Mór)
- 2. (építészet) <A késői csúcsíves építkezésben> az egymásba fonódó ablakíveknek és korlátoknak gazdag, lángnyelvszerű kiképzése. || a. (történettudomány) <A középkorban> várfalak, bástyák, őrtornyok párkánya fölött alkalmazott falrésznek szabályosan ismétlődő résekkel megtört vonala.
- 3. (növénytan) <A levélen> csipkeszerűen fogazott, bemetszett szél.
- 4. (műszaki nyelv) <Lemezen> rovátkolás, hornyolás.
- csipkézetes; csipkézetű.