Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki viselkedésével vmely érzelmet, kül. szerelmet v. vágyat ébreszt vkiben, de azt tartósan nem viszonozza, nem elégíti ki; hamis, hitegető és hűtlen. Csalfa leány, legény; csalfa tündér. □ Oh a férfi csalfa, mig mozog (Vörösmarty Mihály) Ne lássa az a csalfa lyány, Hogy búsulok csalfaságán. (Petőfi Sándor)
2. Ilyen személyre jellemző, hitegető, csalogató <dolog, magatartás>. Csalfa mosoly; csalfa szem; csalfa viselkedés. □ Ne nézzenek rám csalfa szemeid. (Tompa Mihály) || a. Csalfa remény: hiábavaló vágyakat ébresztő r. □ Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Csalfa szerencse: változékony, kiszámíthatatlan sz. □ Perdül a kocka; csalfa szerencse Pörgeti arra, pörgeti erre. (Reviczky Gyula)