CSAKNEM határozószó
Kis híja, hogy
nem
; majdnem, szinte.
Csaknem elestem; csaknem legyőzte; csaknem teljesen. □ Ő cifra és márványos házakat | építtet; és mi csaknem megfagyunk | kunyhónk sövényfalai közt. (Katona József) Fürjes csaknem sírt dühében. (Gárdonyi Géza) || a. (számnév előtt) <Annak kifejezésére, hogy kevés kell ahhoz, hogy a szám, az összeg, a mennyiség kerek, teljes legyen.>
Csaknem ötszázan voltunk.