Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami csillog (12). Csillogó ékszer, fegyverek, hó, könnyek; ezüstösen csillogó tenger. □ Egy homokhegy tetejéről lenézve, csillogó ezüstfonalat láttak. A Duna vize volt. (Herczeg Ferenc) Nézte csillogó szemmel a szerelmes emberét. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami azért kívánatos, csábító, mert csak a derűs, mutatós, csábító oldalát csillogtatja meg. Csillogó élet, lehetőségek, pompa. □ [Nagy] Sándor csillogó pályája Nyúlvadászat, őzfutás. (Kölcsey Ferenc)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tulajdonságánál fogva, amely gyakran felszínes, és nem a lényeget érinti,> szembe szökő módon kiváló, elkápráztató. Csillogó stílus. Csillogó technikával zongorázik. Énektechnikája csillogó.
4. (átvitt értelemben, választékos) Olyan hatást keltő <kül. énekhang, zene>, mint amilyet a fény, a ragyogás idéz elő; tisztán, üdén csengő. Csillogó hang; csillogó muzsika.
II. főnév -t, -ja (népies) Ráeső fényben ragyogó karácsonyfadísz, ruhadísz v. egyéb dísz. A karácsonyfára csillogókat raktak. Tele van csillogókkal.