CSÍNY főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (
elavult) csín -ok, -ja
Pajkosságból, felelőtlen, gyermekes rosszalkodásból elkövetett (helytelen) cselekedet; pajkosság.
Rajtakap vkit vmely csínyen; csínyt elkövet, tesz. □ Sok csinyt tettem én gyermekkoromban ílyet. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Bűnbánólag mosolygott, mint valami gyermekkori csínyen. (Krúdy Gyula) || a. <Főként felnőtt(ek) által> inkább tréfából és szórakozásból, különösebb ártó v. rossz szándék nélkül elkövetett, komolytalan, játékos cselekedet, gyak. vkinek a bosszantására, zavarba ejtésére, beugratására.
Ártatlan, éretlen, gyerekes, otromba csíny. Az egész estét vidám csínyekkel töltötték. □ Jön egy daliás, ifjú legény |
sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva vigan. (Kaffka Margit) || b. (
rosszalló) Rossz szándékú v. hibáztatható, többnyire kárt, bajt okozó, de súlyosabb megítélés alá nem eső <emberi v. ritk. állati> cselekedet.
Gonosz csíny. Piszkos csínyei vannak. □ A világot értekezlet igazgatja: Az erősebb, ha mi csint tesz, Összeűl és helybenhagyja. (Arany János) Vásott, durva csíny nem illik magyarhoz: a hazának komoly polgárokra van szüksége. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. csínytevés; csínytett; 2. államcsíny; huszárcsíny.
- csínyes.